A Nemzetközi Nyelv megalapítója, Ludwik Lejzer ZAMENHOF (Bialystok,1859 - Varsó, 1917) lengyel szemész és nyelvész. Nemzetközi nyelv című művében mutatta be először az általa megalkotott nyelvet.
16 alapvető nyelvtani szabályt fektetett le. 15.000 szógyökből álló alapszókincse többszörésére bővíthető a képzők, és nem utolsósorban az emberi alkotószellem segítségével.
Az első, 1905-ös Nemzetközi Kongresszust követően rövid idő alatt világnyelvvé vált az eszperantó, amelynek a világ több, mint 100 országában vannak oktató és egyéb szervezetei.

Ez a legdemokratikusabb nyelv, hiszen senkinek sem az anyanyelve, éppen ezért senki sincs kedvezményezett helyzetben a használói között. Dallamossága, logikája, könnyedsége révén hamar megtanulható és megszerethető.

Mindenki előtt adott a lehetőség, hogy csekély ráfordítással egy nagyszerű dolog részese legyen, és hogy ezt mások is felismerték, tanusítsa e néhány idézet!

„…az eszperantó jó dolog, helyes dolog, nagy dolog, a világ Bábel-kérdését egyetlen és biztos módon megoldó egyetlen és biztos lehetőség: nyilvánvaló, tökéletes, cáfolhatatlan igazság.”

Karinthy Frigyes

„Az áldozat, amelyet az ember az eszperantó megtanulására hoz, olyan csekély,és az eredmény, amelyet elérhet, olyan nagy, hogy ezt a kísérletet senkinek sem szabadna visszautasítani.”

Leo Tolsztoj

„Az eszperantó a nemzetközi világnyelvtervezet legkitűnőbb megoldása.”

Albert Einstein